Szakmai múltam

1993.júniusában végeztem a Budapesti Tanítóképző Főiskolán. Mivel differenciáló nevelés szakkollégiumba jártam, Zsolnai József neve és a NYIK, számomra nem volt ismeretlen. A főiskola hirdetőtábláján vettem észre egy apró kis cédulát:
„Törökbálinton a Zsolnai József Kísérleti Iskolájába tanítót keresünk.”
Azonnal jelentkeztem.
Önéletrajzomban jól mutatott, hogy 1993-ban az Országos Tanítói Versenyen I. helyezést értem el, így a Tanár Úr bizalmat szavazott nekem. Pályakezdőként osztályfőnök lehettem, és a NYIK programmal anyanyelvet taníthattam.
 A gyakornoki éveim alatt, hozzászoktam a folyamatos továbbképzésekhez, az innovációhoz, a kihívásokhoz, a szakmai igényességhez. A zsolnai módszert magabiztosan alkalmaztam, hiszen olyan szakmai mentoraim voltak, mint Szűcs Katalin, Zsolnai Józsefné, Szabó Tilda, Gecse Gáborné és Kiss Éva.  A Tanár Úr minden héten értekezletet, helyi továbbképzést tartott a tantestületnek.”Tanulj, hogy taníthass!” - gondolata, mindig kísért bennünket. Hihetetlen elvárása volt velünk szemben. Kötelező olvasmányok kijelölése, majd az olvasottak közös értelmezése, mindennapos esemény volt az életünkben.
„A jó pedagógus összetevői: 1 . a pedagógus tudása, 2. képességei, 3. attitűdjei, 4. nevelési stílusa.”7

Minden héten bemutató órát kellett tartanunk, melyet szakmai elemzés követett. A lyukasóráimban kötelező volt órákat látogatnom a mentoraimnál. Mai napig hálás vagyok mindannyiuknak, hiszen tőlük tanultam a legtöbbet. A nyelvi irodalmi kommunikációs program alappillérei a tanítási módszereim közül nem hiányozhatnak:
·         a kommunikáció,
·         a dramatizálás,
·         a beszédtechnika,
·         a helyesejtés,

7Értékátadási folyamatok és konfliktusok a pedagógiában Pécs 1995.

·         a mesebefejezés,
·         a mimetikus játékok,
·         a versmondás fejlesztése.
 Fontossá vált számomra, hogy maradandó élményekkel gazdagítsam tanítványaimat. Elrejtsem bennük a tudásvágyat. Mást, és másképp tanítsak, mint a megszokott. A Tanár Úrtól tanultam, hogy óravázlatot nem rakunk el, mert nem lesz még egyszer ugyanolyan gyerekcsoport, akiknek újra ugyanúgy taníthatnék meg bármit. A tanítás sikeressége nem az óravázlatban, hanem a módszertani változatosságban rejlik.

„Tudtam, hogy tanítónak lenni felelősség, nem csupán szakma, hanem egyszerre hivatás is, ami rangot is jelenthet az embernek.”8

2010-ben fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy a drámatechnikai módszereket beépítem az olvasás tanításába. Hat gyerekem van, és mindegyik más-más képességekkel, különböző attitűddel kezdte meg az általános iskolai tanulmányait. Volt olyan gyerekem, aki már olvasott mikor megkezdte az első osztályt, volt olyan, aki csak érdeklődött a betűk iránt, volt olyan aki minden iskolával kapcsolatos információ iránt, betűk, számok, írás, olvasás, számolás közömbös volt.
Az első osztályos élményeik, sikereik még sem ettől az induláskor birtokukban lévő tudástól függött. Azt vettem észre, hogy legjobban az a gyerekem szerette meg a tanulást, akivel tanítója sokat játszott, személyes élményekhez juttatta.
2004-től  2009-ig itthon voltam a gyerekeimmel, így a szakmai életből kimaradtam, de  2010/2011-es tanévben újra első osztályt kezdtem. Iskolánk régi hagyományaihoz híven már a 2009/2010-es tanév végén bejártam hospitálni az egyik első osztályba. Iskolánkban ez így szokás, hiszen a GYES-ről visszatérő tanítóknak ugyanúgy részt kell venniük az áprilisban tartott nyílt napon, hogy a leendő elsős szülők az Ő szakmai munkájába is betekinthessenek. Hospitálásaim során meglepetten tapasztaltam, hogy az öt év alatt, amíg a szakmámtól távol voltam, rengeteget változott a gyerekek iskolai szocializációja. Rádöbbentem, hogy ez már

8Zsolnai József : Vesszőfutásom a pedagógiáért /Egy pedagógus –életút sikerei       és  botrányai
 Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest ,2002. 56.p.
egy másik generáció, akikkel nem biztos, hogy működni fog az én régi jól bevált tanítási módszerem. Éreztem, hogy valami változásra van szükség, ahhoz, hogy a régi szakmai tudásomat felfrissítve új eredményeket tudjak felmutatni tanítványaim számára.
A NYIK –es program sajnos nem haladt a világ rohamos fejlődésével együtt, így ismeretterjesztő olvasmányai, feldolgozásának módszerei kezdtek elavulttá válni. Rádöbbentem arra, hogy a 21. században, melynek sajátossága egy forradalmi kulturális váltás, mert a tudomány és a  technika soha nem látott ütemű fejlődése alapján reformálja meg a tudáshoz jutás eddigi lehetőségeit. A NYIK-es tankönyvek ismeretterjesztő szövegei, a mosógép működése, a repülőgépek szerkezete, a mai gyerekeknek akik a Spektrum, a

8Magyar Nemzet 2010.május 8.

Discovery és a National Geographic Channel műsorain nőnek fel, már nem motiváló hatású. Míg a harmincon –negyvenen túli felnőttek foggal - körömmel ragaszkodnak azokhoz az értékekhez, amelyeket szellemi előképzőik –iskoláik –teremtettek bennük, addig a mai gyerekek már zsigerileg élnek az új évezredben. A fiatal generáció jellemzője, hogy nem képes eszköz szinten olvasni, saját olvasása útján ismeretszerzésre képtelen. Megfigyelhetjük a fiatalok körében, ha a tanító ismereteket kérdez, ritkán hallani azt a választ, hogy: Én erről azt olvastam, hogy….
Legtöbbször azt a választ kapjuk a gyerekektől, hogy: - Én azt láttam a TV-ben, hogy….
Ez a jelenség a funkcionális analfabetizmushoz vezet.
Egyértelművé vált számomra, hogy az alapoktól kell elkezdeni a harcot ez ellen a jelenség ellen. Az elsős tanítók legfontosabb feladatává kell válnia, nem az olvasás megtanítása, hanem az olvasás tanulási folyamatának megszerettetése, mely a tanulás, és az olvasás megszerettetését vonhatja maga után. A mai alsó és felső tagozatos gyerekeket az olvasás iránti megcsappant érdeklődés, az olvasás minőségének alacsony szintje jellemzi. Jelen oktatási rendszerünkben ez olyan konfliktusokhoz vezet, mely az egyén életét nagymértékben befolyásolja. Ha egy gyerek saját intellektusánál alacsonyabb szinten tud írni és olvasni, akkor alulteljesítése miatt az egész élete, egzisztenciája veszélybe kerülhet. A tanítók a lemaradó tanulókat differenciált óraszervezéssel próbálják felzárkóztatni, ami kihat az egész oktatás átalakulására. Természetesen így sem tudjuk a lemaradó gyerekeket felzárkóztatni. Az elmaradó gyerekek frusztrációja gyakran személyiségtorzulásokban, magatartászavarban nyilvánul meg. A magatartásproblémás gyerekek viselkedése kihat a tanítók munkájára, és gyakran a jó képességű tanulók előmenetelét is kedvezőtlenül befolyásolja.
Ugyanakkor a technikai fejlődés kedvezően is hat az írás-és olvasástanításra, hiszen az óvodás korú gyerekek egyre korábbi életévükben kezdenek érdeklődni a számítógép, az okos telefonok iránt. Persze ez megint maga után vonja a társadalmi egzisztenciális különbségek következményeit, hiszen az amúgy is kevés szókinccsel rendelkező alulképzett szülők gyerekei megint hátrányos helyzetbe kerülnek az intellektuálisan fejlettebb családi környezetben növekedő gyermekekkel szemben. A számítógéppel, okos telefonnal, rendelkező családokban, a kisgyermek bármerre néz, információ hull rá. Betűk, feliratok, számok veszik körül. Hihetetlen gazdag szókinccsel, informatív tudással rendelkeznek.
A beiskolázáskor ebből következően hatalmas különbségek nehezítik a tanítók helyzetét. Addig, míg 10-15 évvel ezelőtt az iskolába lépő gyermeket információéhség jellemezte, melyet az olvasás megtanulásával, a könyvek megismerésével lehetett kielégíteni, addig a mai kor gyermekének természetes, hogy a tenger mélyén a szemük láttára születik meg a kisbálna, barátságos mesefigura ismerteti meg velük az emberi test működését, élőben hallgathatják kedvenc együtteseik koncertjét. Sajnos sok családban a televízió, a számítógép, a kinect a családi kommunikáció helyét veszi fel. Sok szülő nem ér rá a gyerekével foglalkozni, nem járnak kirándulni, szórakozni, a családi programokat a technikai eszközök használata váltja le. Amíg ezekkel játszanak, ezeket nézik a gyerekek addig sem rosszalkodnak, nem kell velük foglalkozni. A gyerekek olvasás nélkül is jól szórakoznak.
 Mi akkor a megoldás?
Úgy gondolom, hogy megértve a gyermekek helyzetét, erőteljes változtatásokat kell bevezetni az oktatás területein. Fontos, hogy továbbra is fő célunk legyen a tökéletes kommunikációra alkalmas írásbeliség kialakítása, de ezt kifinomultabb, differenciáltabb, és modernebb módszerekkel, eszközökkel kell elérni.
Mivel erre a felismerésre 2010 áprilisában döbbentem rá, és szeptemberben tudtam, hogy 26 kis elsős jövője lesz rám bízva, első lépésként egy gyors továbbképzési lehetőséget kerestem, mely elindít engem a szakmai munkám megújításának irányába. Ekkor hallottam először Ványi Ágnes: Paradigmaváltás az olvasástanításban, mesefolyam és zenezörej integrálása a Meixner –módszerbe című továbbképzéséről. A módszer lényege, hogy a diszlexia prevenciós olvasástanítást párosítja a betűk hívóképéhez társított hívómesékkel. Ezek a hívómesék zene és zörejelemeket tartalmaznak. Ha a mesélő (tanító) azt mondja, hogy a közelben kalapácsolt egy ács, akkor a mesemondást egy valódi kalapács elővételével, és valódi kalapácsolással illusztrálja.  Bár a Meixner –módszer nem állt közel az én tanítási stílusomhoz, úgy gondoltam, hogy a mese nem csak az ő módszerében, hanem a zsolnai módszerben is működtethető. Elvégeztem a 30 órás továbbképzést(Ványi Ágnes: Olvasástanítás a zene –zörej alkalmazásával a Meixner módszerben 2010.Törökbálint)                             , majd lázasan nekiálltam az egész módszert a NYIK-es tankönyvcsaládra adaptálni. Megírtam a hívómeséket a mi hívóképeinkhez, de úgy éreztem a zsolnai módszer lényege a kommunikáció, a dramatizálás, még színesebbé teheti a gyerekek betűtanulási élményét. Ezért elhatároztam, hogy a Ványi Ágnes féle zene-zörej módszert kibővítem egy dramatikus hívómese beemelésével az olvasástanításba. Így a gyerekek személyes élményeken keresztül ismerkedhetnek meg a betűk hangjával, mely elősegítheti az olvasási folyamat katartikus élményszerű elsajátítását.
A hívómese keretein belül szerepbe lépő gyerek, a bevonódás pillanatától mozgásával, arcjátékával, hangjával a megszemélyesített figurához kíván hasonlítani. Annak bőrébe bújva a saját érzéseiről, gondolatairól már gátlás nélkül tud beszélni. Megfigyeléseim szerint a gyerekek szerepbe lépve őszintébbek, a bennük lévő feszültség feloldódik, önkifejezésük katartikus pillanatai alatt személyes tapasztalatokkal lesznek gazdagabbak, így minden betű megismeréséhez személyes élményeiken keresztül jutnak el. Nagy lehetőség ez, a különböző előzetes ismeretek differenciálásának megoldására, hiszen a hívómese annak is nagy élményt jelent, aki már olvasóként érkezett az iskolába, és a hagyományos tanítási módszerekkel az olvasástanulás időszakában vagy unatkozik, vagy társaitól elszakadva önálló olvasási feladatokat végez, ami 1. osztályban, a közösségformálás időszakában mindenképpen káros lehet a csoportdinamika szempontjából.
Módszerem annyira bevált, hogy folyamatos önképzésre kényszerültem, a gyerekek egyre többet igényeltek a drámapedagógiai módszerekből. Elmélyültem a szakirodalomba, kezdtem konferenciákra, továbbképzésekre járni, majd 2013-ban beiratkoztam a Pannon Egyetem színház –és drámapedagógia szakára. Új dimenziók, új lehetőségek tárultak elém! A képzés ideje alatt már harmadikosak voltak a tanítványaim, ám az olvasástanítás befejezése után, a dramatikus hívómeséket a drámapedagógia egyéb területei váltották fel. Az anyanyelv órákon a különböző tevékenységeket képességfejlesztő játékokkal kötöttem össze. Állandóvá váltak a mesebefejezésekhez alkalmazott improvizációs gyakorlatok. Minden anyanyelvi tevékenységet átszőtt a drámapedagógia módszere:
·         a szövegfeldolgozás,
·         kötelező olvasmányok tanítása,
·         fogalmazás előkészítése,
·         nyelvtan tanítása,
·         kommunikációs készség fejlesztése során egyaránt jól tudtam az új módszereket beépíteni a tanítói munkámba.
A sikereimet a gyerekek eredményei igazolták. Az, hogy az osztályközösség napról –napra eredményesebben működött, csak mellékterméke volt annak a hihetetlen önképzési tanulási folyamatnak, mely elindult a tanítványaim között. Sorra indultunk az anyanyelvi versenyeken, pályázati munkákat készítettünk, már alig tudtam lépést tartani az osztályban kialakult tudásvágy, olvasásszeretet elindulásával. A változást a környezetem is tapasztalta, kollégáim, vezetőim szavazatai alapján 2013-ban az iskolánk Bálint Márton-díjának elnyerésével, az év tanítója voltam.
Nem volt kérdés számomra, hogy módszeremet egyre tökéletesítsem, a részleteket aprólékosan kidolgozzam, hiszen a 2014/2015-ös tanévben lehetőséget kaptam a vezetőségtől, hogy az új első osztályomban emelt óraszámú anyanyelvi osztályt vezethessek.
Tréningekre, továbbképzésekre kezdtem járni: Drámapedagógiai módszerek az erkölcsi nevelésben 2014.Budavári Családsegítő Központ, Óvodás és kisiskolás korú gyermekek magatartásproblémáinak hatékony megoldási stratégiái 2014.Vadaskert.
Az élet fintora, hogy közben egy kormányrendelet alapján új tankönyvcsaláddal kellett megkezdenünk az első osztályos gyerekek tanítását. Az OFI által támogatott Újgenerációs kísérleti tankönyvek új kihívást jelentettek számomra.  Minden hívókép megváltozott, így új hívómesék megírására kényszerültem. Megpróbáltam beleásni magamat az új tankönyvcsalád szakmai munkájába. Minden lehetőséget megragadtam, hogy a tankönyvek szakmai hátterébe betekintést nyerhessek. Mivel a tanítói kézikönyvek még nem készültek el, jelentkeztem a tankönyvértékelő, és képzői feladatokat ellátó team munkájára. Lehetőségem nyílt a tankönyvírók munkájának személyes megismerésére, továbbképzésekre jártam, ahol a tankönyv szerkesztője, Kódor Bence  személyesen mondta el az új tankönyvek tantárgy pedagógiai hátterét, mely nagymértékben segítette a munkámat. A tankönyvcsalád alapos tanulmányozására, szakmai hátterének megismerésére vállalkoztam, első osztályos tanítóknak tartottam konferenciákat, ahol szembesülnöm kellett a tanítók elégedetlenségével (2014. Tatabánya, Budapest, TÁMOP-3.1.2-B/13-2013-0001 Konferencia). Nagy kihívás volt számomra, de hittel, és lelkesedéssel vágtam neki az új feladatnak.
2014 áprilisában ismét bemutató órát kellett tartsak a leendő elsős szülők részére. A bemutató órákon elképesztő érdeklődés volt a módszerem iránt. Rengeteg szülő volt kíváncsi, hogy hogyan lehet úgy tanulni, hogy csak játszunk egész órán? A visszajelzések nagyon pozitívak voltak, ez abból is jól látható, hogy az iskolánkba jelentkező 156 gyerek közül 112-en szerették volna az emelt óraszámú anyanyelvi osztályt választani.