Drámapedagógia

Az iskolába lépő gyerek első osztályban szembesül az olvasástanulás nehézségével. Nagyon fontos, hogy az olvasás tanulása élmény legyen a számára, hiszen első osztályban egy alapvető tanulási attitűdöt alakítunk ki a gyerekekben, melyet a későbbi években nagyon nehéz megváltoztatni. Sok első osztályos tanuló az olvasástanulás kudarcait az egész iskolai tanulásra kivetíti, megutálja a tanulást, és ez a negatív érzés végigkíséri általános iskolás tanulmányait. Szerintem az első osztályos tanítóknak óriási a felelőssége, hogy milyen élményeken keresztül tanul meg olvasni a gyerek.

A dráma a gyermeki játékból eredeztethető, így logikusnak tűnik, hogy a játékos tanuláshoz a drámát hívjuk segítségül. Ugyanazt a fantáziaképességet és önkontrolt feltételezi a dráma, mint a gyerekjátékok. A gyermeki játékhoz hasonlóan a dráma a képzeletbeli „mintha”jellegű tevékenységben zajlik. A gyerekek úgy cselekednek „mintha”valaki mások lennének. Úgy cselekednek „mintha”ebben az új helyzetben lennének. Úgy cselekednek „mintha”a tárgyak amikkel játszunk valóban valami más tárgyak lennének.

Az elmúlt harminc évben nagy szabadsága volt egy tanítónak, hiszen az 1978-ban bevezetett, majd 1987-ben módosított magyar nyelv és irodalom tanterv, a Meixner Ildikó diszlexia prevenciós olvasástanítási módszer, vagy a Zsolnai József nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelési program közül szabadon választhatott, hogy melyik módszer segítségével tanítsa meg olvasni az iskolába lépő 6-7 éves gyerekeket. Választani egyszerre jó és nehéz. Jó, mert magam dönthetek arról, hogy céljaim eléréséhez melyik utat válasszam. Ugyanakkor mindig ott van a kétség is, hogy jól választottam –e. A helyzetet még bonyolítja, hogy a módszer kiválasztása után, még számtalan tankönyvcsalád közül lehetett választani, ami megint a tanító felelősségét növelte. Az elmúlt tanévig a tankönyvcsaládok által képviselt metodikai irányzat lehetett az analitikus-szintetikus (Romankovics, Lovász, Meixner), a globális (Ligeti-Kutiné) olvasástanítási módszer, a Tolnai Gyuláné anyanyelvi komplex munkatermi újítása, a Mádai Istvánné pálcikamódszere, vagy az analitikus-szintetikus és globális kombinációjára épülő (Zsolnai) módszer. A választásnak a választási lehetőség csak egyik, de nem egyedüli feltétele. Ahhoz, hogy a tanító felelősséggel dönthessen egyik vagy másik módszer alkalmazásáról, az is szükséges, hogy kellő ismeretekkel rendelkezzék a különféle módszerekről, taneszközökről, hogy ennek alapján választhassa ki, hogy melyikkel kíván alaposan megismerkedni, melyik módszerrel szándékozik tanítani.

A 2014./2015-s  tanév nagy változása, az eddigi nagy szabadság helyett két tankönyvcsaláddal szembesítette a tanítókat. Az Apácai Kiadó és az Újgenerációs Kísérleti Tankönyvcsaláddal. Ezzel egy időben szembesülnünk kellett a közoktatás intézmények államosításával, az oktatás minden területén erős központosító törekvések voltak érzékelhetőek. A nevelési célok tekintetében újdonság volt az erkölcsi nevelés kiemelt helyen való kezelése. Megjelent a kötelező 16 óráig való benntartózkodás bevezetésével az egész napos iskola fogalma. Bár a mi iskolánkat ez nem sújtotta, hiszen eddig is iskolaotthonos rendszerben tanítottunk. Kiemelt szerepet kapott a kulcskompetenciákkal való foglalkozás. A 2003 óta a NAT-ban szereplő kompetenciafejlesztés, a pedagógus életpálya modell ellenőrzési feladatai között első helyre került. Módszerem ebben a vonatkozásban is megfelel a kor  követelményeinek, hiszen a drámapedagógia nagyszerű, sokrétű, szinte kiaknázhatatlan lehetőségeket rejt  magában ebben a vonatkozásban is. Bár rengeteg negatív következménye van a jelenlegi oktatáspolitikának, mégis volt pozitív hozadéka is. Talán éppen időben történt a változás, hiszen a nagy módszertani versengés közben éppen a lényeg kezdett elveszni. Az olvasás technika kérdései könnyen elterelhették a figyelmet a döntő kérdésről, arról hogyan tudjuk felkelteni a gyerekekben az olvasás iránti érdeklődést, a vágyat az olvasás után. A motiváció fogalmát, alkalmazásának gyakorlatát ismerjük, ám amikor olvasni tanítunk, akkor ezen elsősorban azt értjük, hogy minél jobb légkörben, minél kedvezőbb tanító-gyerek viszony létrehozásával teremtsük meg a tanulás feltételét. Az olvasás iránti vágy, egy ismeretlen világ meghódításának vágya. A drámapedagógia beemelése az első osztályos olvasástanítás módszerei közé, olyan érzelmi többletet ad, mely megkönnyíti az olvasás tanulásának folyamatát. A dráma a gyerekek már meglévő tapasztalatát, valamint képzelőerejét használja ki új tapasztalatok megszerzése érdekében. Szeretnék optimista lenni, s hinni, hogy pedagógustársaim ebben az igen kaotikus, nyugodtan mondhatom, megalázó helyzetben, ami a társadalmi megbecsültségünket illeti, még akarnak nevelni, oktatni, önmagukat képezni, gyermekeink lehetőségeit növelni, az oktatás színvonalát emelve.

Napjainkban, amikor a gyerekek napi több órát töltenek gépek előtt, (számítógép, televízió, okostelefon, kinect) az érzelmeken alapuló nevelésnek egyre kiemeltebb hangsúlyt kell kapnia. Olyan iskolára van szükség ahol változatos módszerekkel, sikerül a gyerekek érdeklődését felkelteni, aktivitásukat fokozni. Véleményem szerint egyik ilyen lehetőség a drámapedagógia bevezetése az iskolai tanítási módszerek tárházába. Az általam kidolgozott dramatikus hívómesékkel történő olvasástanítás, lehetőséget ad a gyerekeknek, hogy a betűtanulási folyamat közben olyan szerepekbe léphessenek, melyeket ők választanak, ők formálnak magukévá.

A  dráma különböző módon válthat ki érzelmeket.

1.Amikor a gyerek a tapasztalati körén kívül eső személy szerepébe lép pl. a hívómesékben vadász, fogorvos.

2.A szerepbe lépő gyerek bizonyos típusok jellegzetes tulajdonságait jeleníti meg. Nem részleteiben kidolgozott figura szerepébe lép.pl.:a hívómesékben szegénylegény, királyfi.

3.A drámában megjelenő szituáció vált ki érzelmet a gyerekekből, amit nem eljátszanak, hanem átélnek.pl.: Hogyan érzed magad egy ilyen helyzetben?

A „mintha”élményével végzett munka lehetőséget ad a csoport dinamikájának átalakítására is. Lehet, hogy az eddig háttérbe szoruló tanulók dominánssá válnak, az eddigi vezetők pedig háttérbe szorulnak.

Aki drámapedagógiai módszerekkel próbál első osztályban tanítani fontos, hogy a tanulás folyamatát nem egyéni, hanem csoportos, együttműködést hangsúlyozó, a tanulókat nem versenyre késztető módszerekkel próbálkozzon. Nem külső, hanem belső motivációtól hajtott tevékenység, közvetlen tapasztalatszerzés által jussanak a gyerekek új ismerethez.

Az olvasás tanítását drámapedagógiai módszerekkel,  5 évvel ezelőtt kezdtem el kidolgozni. Motivációm, hogy a gyerekek figyelmének felkeltése és ébren tartása, a modern kor technikai eszközei mellett egyre nehezebb munka. Minél több ingert használunk az új ismeret elsajátítása közben, annál látványosabb eredményeket lehet elérni. A hagyományos betűtanítás a jól bevált módszerre épít, a magyar nyelv jellegének megfelelően hangoztató-elemző-összetevő, a vizuális ingerrel, az optikai kép felismerésére alapoz.

A drámajátékok felhasználása a tanításban, nem más mint olyan játékos emberi megnyilvánulások felhasználása, melyben a dramatikus folyamat jellegzetes elemei fellelhetőek. Ennek kifejezési formája lehet az utánzás, a megjelenítés. Megjelenítési módok lehetnek a fölidézett társas kapcsolat interakciói. A hívómesék játékai közben olyan szerepekbe lépnek a gyerekek, melyekhez az ember zenei hangját, a beszélt nyelvet, a testüket, a drámaterem terét, és az időt eszközként használják.

Fő tevékenységformánk az emberi cselekvés, mellyel az oktatási-nevelési munkába kitűzött céljainkat, az egész személyiség, az értelem, az érzelem, a fizikum, a jellem harmonikus fejlesztése révén érjük el. Az írás –és olvasástanítás folyamata közben a drámapedagógia használata az „emberépítést”az egész személyiség fejlesztését is elérhetjük. Megkönnyítjük tanulóink kapcsolatfelvételét, kapcsolattartását, a közlési folyamatok helyes alkalmazását. A dramatikus hívómesék tulajdonképpen szocializáló tevékenységek.

Ha a tanító megfelelő drámapedagógiai és szaktanári ismeretekkel rendelkezik, a hívómesék által tanított betűtanítási folyamat elősegíti a:

·         közösségben tevékenykedő gyermek aktivitásának fejlődését,

·         ön-és emberismeretének gazdagodását,

·         alkotóképességének, gondolkodásának fejlődését,

·         -koncentrált tanulási folyamatra való szoktatását,

·         testi, térbeli koordinációjának fejlődését,

·         időérzékének fejlődését,

·         térbeli relációs szókincs fejlődését,

·         artikulációjának, helyesejtésének fejlődését.

A drámajátékok alkalmazása a kisiskolás korban gazdagítja:

·         az oktatómunkát, a szabadidő eltöltését,

·         színesebbé, intenzívebbé teszi a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását,

·         elősegíti a tehetséggondozást,

·         viselkedésbeli bátorságot, biztonságot nyújt a kisiskolások számára,

·         könnyed és természetes kapcsolat kialakulását eredményezi a különböző nemű tanulók között.

Új módszerem lényege, hogy minden betűtanításhoz egy hívómesét társítok, melyben a hívókép tárgyához egy hívóhangot kapcsolunk. A vizuális ingerhez így egy auditív ingert és egy élményközpontú dramatikus játékot társítok. Ebben az értelemben tehát azt mondhatjuk, hogy a dráma eredményeképpen megvalósuló ismeretelsajátítás nem egy objektív folyamat eredménye, hiszen igényli, felerősíti és a középpontba helyezi a tanulók szubjektív élményeit is.

„ A gyerekek nem tanulnak azoktól, akiket nem szeretnek”- írja  Thomas Gordon (TET 1991.)

Az iskolában a megfelelő érzelmi töltésű, tanítói irányítású nevelői kapcsolat fontos eszköze a gyerekek személyiségfejlesztésének.

A legfontosabb, hogy empatikusak legyünk, nem szabad az oktatási céljaink alá rendelni mindent. Nem szabad az igényeinket a rendre, a tananyag átadására leszűkíteni. Több kevesebb sikerrel, de minden első osztályos gyerek megtanul olvasni a tanév végére.

 A kérdés, hogy hogyan?

Milyen emlékei maradnak erről az évről?

 Megszerette az olvasást, vagy csak megtanult olvasni?

Fontosnak tartom, hogy egyéniségükben szemléljük a tanulókat, megértsük és támogassuk önállósodási törekvéseiket. Segíteni kell csoportviszonyaikat, melyhez kiváló segítséget nyújtanak a drámajátékok.

Az ember szerepjátszó tevékenysége kisgyermekkorban kezdődik. Az életkor előrehaladtával a társadalmi szerepvállalások során fokozatosan fejlődik tovább. A „mintha”játékok a hívómesék közben eljátszott tanítói, királyosdi, katonásdi ugyanazokat a szereptartó készségeket és képességeket igényli, mint később majd az anyaság, a vezetői vagy beosztott  poszt által meghatározott szociális szerep. Az iskolás gyereket képi, szimbolikus gondolkodásmódja, intenzív átélő képessége jellemzi.

Miért hagynánk ezt a lehetőséget, ezeket a képességeket elveszni?

Nyugodt szívvel tűzhetjük magunk elé a célokat!

·         A hívómesék játékos gyakorlatai során, a gyerekek sajátítsák el a drámai kifejezési formákat, melyek segítik a mindennapi kapcsolatfelvételüket, kapcsolattartásukat.

·         Ismerjék meg önmagukat, társaikat, környező világukat, egy-egy gesztus, hanglejtés, szerep elsajátítása közben.

A hívómesék játékainak feladata a szociális és esztétikai érzékenység kialakítása is. A rögtönzött játékok során gyakorolják a gyerekek a különféle élethelyzetekben való eligazodást. Döntési helyzetekbe kényszerülnek, ezzel erősödik az empatikus képességük.

A jól vezetett dramatikus játék minden gyereknek javára válik, hiszen a szereplők közösségben, a közösséggel együtt vesznek részt egy olyan élményben, mely során tapasztalatokat gyűjtenek. Ezek a tapasztalatok segítik a közösségbe való beilleszkedést, önismeretet, emberismeretet fejlesztenek, az emberi méltóság tiszteletére nevelnek, önálló gondolkodásra, döntéshozatalra bátorítanak.

A hívómesék játékosságából fakad, hogy a résztvevők szemében értékké válik a jó megfigyelés, a képzelőerő, a szabálytartás, a helyzetfelismerési-és döntési készség, a könnyed és tiszta beszéd, a koordinált magabiztos mozgás. 

Szerintem egy jó tanítónak adnia kell magából valami személyeset, a tanulónak szóló jelzéseket, ahhoz, hogy kapcsolódni tudjanak hozzá a tanítványai. Fontos a tanulókkal az egyedi bánásmód, mellyel egy erős érzelmi kötődés alakítható ki. A játék erre kiváló lehetőséget biztosít.

A gyerekekkel egy olyan varázslatos világot alakítunk ki, melynek meghódítása, birtokbavétele egy közös játék részét képezi. A tanulóknak lehetősége van felfedezni az egyes ismeretelemek (betűk) kapcsolódási pontjaira, összefüggéseire. Az élmény elősegíti az egyes tanulási képességek fejlesztésének folyamatát. A tanítóknak kevesebb energiát kell fektetniük a tanulói érdeklődés felkeltésére, megtartására, hiszen ezt maga a dráma teremti meg a szokatlan formájával. Módszeremben minden betűtanulás egy mesével kezdődik, melyet a gyerekek a tanító irányításával maguk alakítanak, a cselekményszál tetszőlegesen, a gyerekek ötletei alapján változtathatóak. A cél, hogy a mese végén az adott hívókép tárgyához jussunk el, és így az adott hívóhanggal megismerkedjünk.